Néhány nappal ezelőtt a Syrius kutyák és gazdáik, az oktatók csapatával karöltve, a kutyák városi forgalomban történő viselkedését tanulták, a legkülönfélébb szituációkban. Mivel a buszon történő utazás élménye kimaradt – azért valahol érthető, hogy a tömegközlekedési eszközön történő utazás gyakorlása nem kifejezetten csoportos feladat – úgy gondoltuk, hogy hasznos lehet írásunk arról, hogy miképpen utaztassuk kutyánkat buszon, villamoson, vonaton.

Nekünk, kutyásoknak, nem számít meglepetésnek, ha pl. a buszon látunk egy kutyát, de a kutyával nem rendelkező embertársainknak bizony nem az engedelmes kutyaképzés jut elsőnek eszébe, hanem az, hogy miként fogja a sárga-barna csíkos gatyáját kimosni. Szélsőségesen: egy kutya felszáll elől, az összes utas hátul, 0,9 négyzetméterre fut össze. 🙂 🙂

Tehát, szabályos, kulturált közlekedés a városban a kutyával: a kutyát ne felejtsük otthon, mindenképpen vigyük magunkkal! 🙂  🙂

Ne felejtsük el, hogy a tömegközlekedési eszközön a kutyának is kell jegyet váltani, hacsak nem akkora a jószág, hogy el tud bújni egy női táskába (közvetlenül a rúzs, a szemceruza, a jegyzetfüzet, a telefon és a harcoló VI. hadtestcsoport között).

A póráz se maradjon a zsebünkben, de ne is csavarjuk a csuklónkra; egyik vége a nyakörvön, a másik vége szorosan a kezünkben, rövidre fogva, hogy a létező legrövidebb idő alatt korrigálni tudjuk a kutya kalauznak nem tetsző viselkedését. (Amikor a kutya már biztonsággal, idegeskedés nélkül utazik a buszon, és elhelyezkedik pl. az ülés alatt, a lábunknál, akkor se engedjük a kutyát szabadjára – ekkor a póráz arra szolgál, hogy a kutyát el tudjuk vele navigálni a kulturálatlan, izgő-mozgó, vicsorgó útitársunktól.)

Szájkosár. Hát, ez az eszköz az, amitől a mély érzésű kutyások lelke elkámpicsorodik, a kutya is, a gazda is szeretné nem tudni az eben az eszközt. 🙁 Tudomásul kell azonban venni, hogy jelenleg a közlekedési társaságok mindegyike megköveteli a használatát, és ennek hiányában megtagadhatják már a felszállást is, az utazásból – érvényes jegy ide, vagy oda – kizárhatják a kutyát és gazdát is.

A szájkosár legyen szoros, biztonságos, a kutya ne tudjon belőle sem kibújni, sem kiharapni. Amikor először illesztjük ezt az inkviziciós eszközt a kutyára, azonnal kezdjünk vele folyamatosan, pórázon vezetve, sétálni fel és alá; a kutya eldöntheti, hogy menet közben le akarja-e szedni magáról, vagy menni akar. Ha a kettőt egyszerre szeretné elvégezni, akkor nagy valószínűséggel fel fog borulni. Addig gyakoroljuk vele, amíg meg nem szokja ezt a szájzárat; ha megszokta, akkor tényleg akkor tegyük csak rá, ha feltétlenül muszáj.

Természetesen, a közlekedési eszközön igyekezzünk a kutyával olyan semleges helyre húzódni, ahol a legkisebb a valószínűsége, hogy rálépnek szerencsétlen jószág valamelyik alkatrészére. A kutyát mindig vegyük szorosan a láb mellé, véleményem szerint legjobb, ha szorosan a láb közé fogjuk, mert ekkor biztonságot kap tőlünk, valamint annak kicsi az esélye, hogy ránk lépnek, de ha mégis, akkor is ránk lépnek, és nem a kutyára.

Rövid utazás alatt a lehető legszűkebb mozgásteret adjuk a kutyának, ha hosszabb útra megyünk, akkor találjuk meg a módját, hogy időnként megmozgassuk (mondjuk, a vonaton ne a büfékocsiba vigyük, de az előtérig mindenképpen érdemes. 🙂

Azt nem kell külön mondani, hogy akár séta közben, akár utazás közben, ha kilépünk a lakásból vagy a kapuból a kutyával, legyen nálunk mindig két három műanyag zacskó arra az esetre, ha a kutya nagy ívben lesz@rná az élményeket: szedjük össze azonnal a zacsival a terméket!