Eljött végre a nagy nap, amit nem kis izgalommal vártunk. Az időjárás kegyeibe fogadott bennünket; nem volt túl meleg, sőt, még egy kis lehűléssel is ijesztgettek bennünket az égiek, de az égi zuhany csapját nem nyitották ránk.

Reggel 9-kor kezdődött a Syrius engedelmes vizsga a „Syrius kiképzési rendszer családban élő kutyák számára” alapképzési tanfolyamon részt vett hallgatóknak, amely 1 óra körül az oklevelek és érmek átadásával zárult.

Elöljáróban: minden kutya és gazda sikerrel zárta a vizsgát. 🙂

Ahogyan azt szokták volt mondani: nehéz helyzetben van a tudósító. Ez a kis, mai vizsgázó közösség (10 kutya és gazda) egy olyan társaság, „amilyen talán még nem volt az iskola történetében” (idéztem Soma igazgató bácsi szavait). Tizenegyen kezdtünk, egy kutyus rögtön az elején kimaradt a tüzelése miatt, és a többi tíz kialakított egy kis egymásért, magukért, a kutyákért összetartó közösséget. Ha az egyik gyakorlat nem sikerült, máris három másik segített és vigasztalt, ha az egyik kutya levert egy akadályt, másik hat kutya is el kezdett bicegni. Kicsit viccesen hangzik, de majdhogynem így volt. Az együtt-dolgozás, az egymással beszélés, az együtt egymásért dolgozás hangulata lengte körül a kis csapatot.

A záróvizsga résztvevői:

(A vizsgán tízen vettünk részt, de – sajnos – Bukfenc és gazdája későn érkeztek, és lemaradtak az egyéni fotózásról. A Syrius Kutyatárlat – Képtár képei között már ők is szerepelni fognak.)

Jaaa!! És, hogy miért is van nehéz helyzetben a tudósító? Mint a Syrius Kutyaiskola webmestere, nem vagyok teljesen elfogulatlan a kutyaiskola csapatával szemben, mint résztvevő, nem vagyok teljesen elfogulatlan a csapat tagjaival szemben. Márpedig – ugyebár! – civil szinten az elfogulatlanság, szerencsére, még betartott alapelv. 🙂

„A világ olyan, mint egy nagy tükör: ha belemosolyogsz, visszamosolyog rád.” – mondtam Somának, amikor még a vizsga eseményeitől frissiben beszélgettünk; a Syrius Kutyaiskola csapatának a sikeres tanfolyamban és sikeres vizsgákban meghatározó szerepük volt. Nagy gondossággal összerakott, frissített tematika, hatalmas empátia mind a kutyák, mind a gazdáik irányába (Itt nem érezte elveszettnek, topának, ügyetlennek magát az ember, nem kiabáltak sem velünk, sem a kutyákkal – ha valami nem sikerült, akkor mosolyogva, türelemmel megcsináltatták újra és újra, hogy érezzen rá a gazda is a ritmusra, ha végképp nem akart menni, akkor bemutatták. Nem véletlen látni pl. Tóth Fecó oktatónál három kutyát is a városi forgalomban történő oktatásnál; éppen azt mutatta be a gyakorlatban, hogy egy nehezen kezelhető, hiperaktív kutya és egy türelmesnél is türelmesebb jószág miképpen lesznek puszipajtások, és ha érkezik egy harmadik, akkor őt is befogadják.)

A Syrius Kutyaiskola csapata belemosolygott a tükörbe, a csapat és a kutyafalka visszamosolygott rájuk. És olyan jó volt együtt mosolyogni! 🙂  🙂  🙂