Nem tudom, ki hogyan van vele, mi szépen hazaértünk, a kutya köszönte a foglalkozást, és elrohant játszani a másik kutyával, én pedig bevonszoltam magam a nappaliba, és apróbb-nagyobb nyögések közepette igyekeztem kipihenni az első gyakorlati óra fáradalmait.

Mindezekkel együtt új élményekkel gazdagodtam (hogy a kutyára mi ragadt, azt még nem tudom felmérni 🙂 ) – őszintén be kell vallanunk, hogy mi Sárával osztályismétlők vagyunk. Természetesen, mi is a Timi óvónéni kezei alatt szedtük magunkra Sárával az alapokat, ugyanúgy, mint a mostani tanfolyam több résztvevője.

A kutyaovi után megcsináltuk a következő tanfolyamot is, és a kutyaiskola vezetősége nem szeretett volna honlap nélkül maradni, ezért az akkori engedelmességi vizsgáról kaptunk is papírt.

Ugyanakkor, Sára annyira lusta volt, hogy nem nagyon foglalkozott magával, nem nagyon vitte magát fegyelmező sétákra, csak nyakra-főre nyargalt a kertben, meg hasonló neveletlenségeket művelt, így inkább felejtett, mintsem fejlődött volna. Nekiindultunk egy haladó tanfolyamra, de attól meg én kedvetlenedtem el, hogy Sárát minden érdekelte, csak a haladás nem. Ezért leültünk egymással, és megbeszéltük (Sára meg én), hogy kezdjük elölről; webmesterként muszáj volt elolvasnom azt a sok hetet-havat, amit Soma igazgató bácsi összehozott a Syrius kiképzési rendszerről, és számtalan olyan elemet fedeztem fel benne, ami korábban hiányzott számomra, hogy átsegítsen a kutyanevelésben. Tehát, nem volt más hátra, mint előre! 🙂

Az időjárás nagyon kegyes volt ma hozzánk, ha nem tekintettünk volna a naptárra, gondolhattuk volna, hogy március elején, közepén járunk.

Nagyon helyes kutyás társakkal (gazdák és kutyák egyaránt) lelkesen végeztük a feladatokat, amelynek a lényege, ahogy Soma és Fecó (oktatóink) megfogalmazták, a gátak ledöntése.

Természetesen, nem az akadálypálya gátjait kellett ledönteni, hanem azt a gátat, amely a gazda és kutya között lehet, vagyis megfordítva a megfogalmazást: ne álljon semmi a gazda és a kutya között, legyen feltétlen és felhőtlen harmónia. Legyünk a kutyánk számára mi a legérdekesebbek, lesse a kutya minden rezdülésünket, próbálja kitalálni előre, hogy mit is szeretnénk tőle, mit is szeretnénk vele.

Számomra rengeteg újdonság volt a foglalkozáson (remélem, nem azért, mert az előzőn nem figyeltünk), sokkal erősebbnek, összefogottabbnak érzem a tanfolyamot – a foglalkozás utáni beszélgetésen kiderült, hogy nem véletlenül, mert az elmúlt egy évben a napi teendők mellett a kutyaiskola csapata átgondolta a metódust, beépítette a tapasztalatokat, felhasználta a legújabb kutya kiképzési és – pszichológiai tapasztalatokat, és tudatosabban építette fel a kiképzés rendszerét.

Már alig várjuk a következő szerdát, biztosan többet fogunk tudni, jobban fogjuk tudni, amit ahhoz kell tudnunk, hogy tudja a kutya, hogy mit tudunk mi róla, és mit várunk mi el tőle. 🙂

A mai foglalkozáson készült fotók a Képtárban tekinthetőek meg.