Augusztus utolsó hétvégéjén rendezték meg a III. Szigetköz Agility Kupát Győrzámolyon, mely Győrtől nem messze található. Pécstől viszont nagyon messze van, az ország déli részéből röpke négy óra alatt értünk az északiba.

Nyolc hónapnyi kihagyás után, úgy éreztem, hogy itt az idő újra versenyen indulni, most már talán készen állunk rá. Péntek kora délután indultunk felpakolva a nagy túrához. Sátorral és egyéb kemping felszereléssel a fedélzeten és természetesen a két kutya, Rio, aki a hétvége főszereplője volt és Tano, aki az egy személyes szurkoló tábort alakította. Rengeteg holmink volt, még szerencse, hogy én és Soma befértünk.

A verseny szombat reggel kezdődött. Mi aznapra két futamra voltunk kiírva. Egy szintes (A1) agility és egy open agility (ezt azt jelenti, hogy ugyanazt a pályát kell lefutniuk, a három különböző szinten versenyzőknek) pályát kellett teljesítenünk. Dél körül került ránk a sor. A várakozás elég idegőrlő tud lenni, de amikor felálltunk a pályára és Nagy Veronika bírónő belefújt sípjába és engedélyt adott az indulásra…még idegesebb lettem.

A futam jól sikerült, de sajnos egy megtagadásos hibát vétettem, mert túl bátortalan voltam, ahhoz, hogy fussak és Rio-t egyedül hagyjam szépen dolgozni. A 10. helyet sikerül megszereznünk, ami elsőre nem is annyira rossz.
A következő pálya lefutására hat órát kellett várnunk, ami akkor nagyon hosszú időnek tűnt, de ez a rengeteg várakozás arra volt jó, hogy összeszedjem magam fejben és bátorságot pumpáljak magamba.

Az eredménye nem maradt el. Egy igen nehéz open agility pálya következett, melyet Szoboszlay Erika bírónő adott meg. Sikerült a 2. helyre befutnunk! A futam hibátlan volt és időben is remek teljesítményt nyújtottunk. Egy lépéssel közelebb kerültünk a szintlépéshez.
Következő nap, egy open agility pályát és egy szintes jumping (a jumping futamokban nincs kontakt zónás akadály) futamot kellett teljesítenünk. Elsőként jöhetett az open futam. Sajnos videó nem készült róla, mert Soma azt hitte, hogy be van kapcsolva a gépezet felvételre, de sajnos amikor lekapcsolta, akkor indította el. Végül is nem baj, bár kissé sajnáltam, mert ez is remekül sikerült, de a fene essen abba az ici-pici szlalom hibába. A 11. helyre csúsztunk be.

A jumping futam nem váratott soká magára. Nem sikerült valami fényesre ugyan, bár lefutottuk, de mentségemre legyen szólva, hogy nagyon elfáradtam és nem kifejezetten fizikális értelembe. Itt is a 10. helyen végeztünk, egy verő és egy (már megint) szlalom hibával, de nem kesergek rajta, mert a várakozásimat ez a hétvége felülmúlta így is. Hamarosan újra pályára lépünk, de egy-két apróságon még van mit csiszolni.

Köszönöm Somának a tréningeket, hogy annyit segített (és még fog is remélem), hogy velem jött és támogatott, na meg a szurkolást, és persze Tanonak is! Valamint szeretném megköszönni Korán Csabinak a mentál tréninget, mert ugye fejben dől el! Óriási nagy köszönet Jenny Damm-nak, aki megmutatta a helyes irányt, és nem csak a pályán, hogy merre fussak az egér úton! Megígértette velem, hogy nem csinálok ennyi hátsó keresztet, csak ha nagyon muszáj és gyorsabban fogok futni, hogy az olaszra is odaérjek!

Bár ennél gyorsabb hogy leszek, azon még gondolkodnom kell!